• Ablak

    Ablak


    Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon
    kórteremben.
    Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy
    órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
    Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
    volt.
    A másik beteg ember egész nap csak feküdt az
    ágyában, a plafont bámulva.
    Beszélgettek a családról, feleségről,
    gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
    ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
    Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
    délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
    hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
    ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
    embert egy idő után szinte csak ezek a színes
    beszámolók tartották életben, már alig várta
    őket, ez volt minden változatosság az életében.
    Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített
    parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
    tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
    ékhajóikkal rajta.
    Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
    mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
    ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
    írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
    behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
    Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
    a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár
    a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
    maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
    alapján.
    A napok és hetek teltek.
    Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
    ablak melletti embert
    élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
    csendben elaludt örökre.
    Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
    az elhunytat.

    Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
    ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban
    fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
    helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
    Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
    fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak
    egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
    történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
    olyan szépnek festette le az
    ablakon túli világot.

    A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
    láthatta a falat sem.
    Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
    mondta a férfinak.

    Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni
    másokat, nem törődve saját
    helyzetünkkel.
    Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
    derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
    megsokszorozzuk azt.
    Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
    össze azokat a dolgokat
    az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
    pénzért.

    Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
    napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
    jusson - véges.

    Partager via Gmail Yahoo! Google Bookmarks

  • Comments

    1
    zozo10zozo zozo10zozo profile
    Saturday 19th May 2012 at 08:20

    BONJOUR

     

    MERCI  DE  TA  VISITE

     

    JE  TE  SOUHAITE  UN

     

    2
    zozo10zozo zozo10zozo profile
    Monday 21st May 2012 at 18:01

    • Name / User name:

      E-mail (optional):

      Website (optional):

      Comment:


    3
    zozo10zozo zozo10zozo profile
    Tuesday 22nd May 2012 at 17:53
    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: