• Egy őszi délután

    Egy őszi délután......

    Egy őszi hideg szeles késődélután,
    Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
    Magányos volt, s hideg szíve,
    Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
    Kigyúltak már azt utcai fények,

    S erősebben fújtak a fagyos szelek.
    Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
    Lépteit jobban megszaporázta.

    Kopott vaskapujához érve,
    Zsebében kulcsát keresgélte.
    Megtalálta, elővette, ám leejtette,
    Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.

    S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.
    - mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
    A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
    - bácsi kérem, azt a virágot neked ,én ültettem.
    .
    A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
    Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
    Kopott kabátját hanyagul ledobva,
    Kályhájába tüzet rakva
    Kavargott benne a kislány mondata.
    - minek nekem virág? - mormogta.
    .
    Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
    Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
    - virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
    Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette,
    Kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette,

    A házba bevitte és gondosan elültette.
    Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
    Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.

    Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
    - látom bácsi, bevitted a virágot.

    Be - válaszolta, majd elballagott.
    Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
    Várja a kis virág, mely az ablakában ül.
    A virág napról napra cseperedett,
    majd narancssárga virágot hozott,
    A férfi boldog lett,

    hisz színével szürkeségébe napot lopott.
    Egy nap a boltba betérve,
    nem csak a szokásos vacsoráját vette.
    Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról
    és kosarába tette.
    Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,

    Órájára pillantott párszor és várt és várt,
    de hiába.
    Este nem is hazasietett,
    hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
    Idős néni jött elébe -
    jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
    - a kislány beteg lett, kórházba van

    - mondta a nénike - nagymamája vagyok.


    .A férfi elsápadt, beleremegett,
    majd összekapta magát és a kórházba sietett.
    -Hová- hová - szólt egy nővér
    - egy kislányt keresek ma beteg lett -
    - ma délután meghalt, megállt a pici szíve,

    sajnos az úr késve érkezett.
    Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat,
    színes, tarka virágokból.

    Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét,
    csokit is elővette táskájából,
    Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.

    Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz,
    csokit és a szirmot beledobta,- köszönöm -
    összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel,
    de hangosan érthetően mondta.
    Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra

    - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.
    Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette,
    A temetőbe kivitte,
    azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
    - Köszönöm!
    Ezt a virágot Tőled kaptam,

    Látod? Most ezt visszaadtam,
    Már tudom, megtanultam,
    Mi az, hogy szeretni,
    Hogy néha meg kell állni,
    Másokkal is törődni!


    (Baranyai Mária)

    Partager via Gmail Yahoo! Google Bookmarks

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: