• Paradicsom

    Istennel beszélget egy ember:
    - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
    Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az
    embernek, hogy betekintsen.
    A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
    egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
    Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
    Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
    voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt
    odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat
    és vett egy kanállal. Mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a
    karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
    A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten
    ekkor azt mondta:
    - Amit most láttál az a Pokol volt.
    Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
    Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz
    volt, mint az előző szobában.
    Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől
    ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
    Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a
    kezükben.
    De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és
    nevetve beszélgettek egymással.
    A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
    - Én ezt nem értem!
    - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak
    "képesség" kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és
    önző emberek csak magukra gondolnak.
    "Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol itt van a Földön."

    Partager via Gmail Yahoo! Google Bookmarks

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: