• Vajon összeérnek?

    "Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.
    Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
    - Mit csinálsz itt?
    Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
    Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
    - Ezen a vonalon nem jár vonat.
    - Honnan?...
    - Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
    - Mit?
    - Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
    - Látom.
    - Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
    Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...
    - Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
    - Semmit.
    - Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
    - Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
    - Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
    - Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
    - Mit érzel most, ebben a pillanatban?
    - Boldog vagyok!... Boldog vagyok?
    - Igen... itt és most összeértek a sínek."

    Partager via Gmail Yahoo! Google Bookmarks

  • Comments

    No comments yet

    Suivre le flux RSS des commentaires


    Add comment

    Name / User name:

    E-mail (optional):

    Website (optional):

    Comment: